Hát igen. Mondhatni, hogy elég régen írtam már ide.
Hogy őszinte legyek, nem nagyon volt időm ilyesmire.
Inkább semmire sem volt időm.
Melóztam ezerrel.
Nem hiszem, hogy sikerülni fog összeszednem, mi az ami történt velem mostanában.
Ezért csak néhány mondatban jellemezném az elmút időszak változásait.
Rob átcuccolt hozzánk. Mostmár hivatalosan is lakótársakká váltunk.
Elseje óta munkája is van, így délelőttönként nincs otthon, viszont hozzám képes korán végez.
Jó gyerek! Főz, mos, takarít... :D éses nagyon.
Pár napja lehetett nálunk, amikor hazatelefonáltam, hogy főzhetne nekünk krumplis tésztát másnap ebédre. Kicsit megrőkönyödött, mert nem a szakácsművészetéről híres, de azért megcsinálta.
Nagyon finom lett. Megtartjuk.
Az ő magánélete nem az én ügyem, mégis foglalkozom vele.
Ha kikéri a véleményem, akkor elmondom, (bár néha akkor is, ha nem kéri).
Zűrös időszakon megy keresztül, hisz a költözéssel szakított a kedvessel, de kissé érdekes maradt a kapcsolatuk.
Tulajdonképpen mondta is Robnak, hogy neki kell lezári ezt magában, nem pedig Krisznek, de ehhez mindenképp idő kell. Most úgy tűnik, hogy nagyjából tisztázta magában, hogy mit is szeretene.
No, róla ennyit.
Jöjjön Aspan.
Ő most a kedvencem. Nem tudom magam túltenni Julcsával való "barátságán".
Nem vagyok féltékeny, vagy ilyesmi, de akkor is zavar néhány dolog.
Inkább csak az egymáshoz való viszonyuk zavar.
De az nagyon. Igazából jó lenne, ha pszichomókus lennék, és akkor igazán kielemezhetném a helyzetüket, de mivel nem vagyok, ezért csak így laikus módon nézem meg a dolgok mivoltját.
Julcsa elutazott egy külföldi munkára, ahonnan is folyton sms-ekkel bombázta Aspant.
De ilyen sms-eket a kedvesének küld az ember.
Sajnálom szegényt, mert vagy nagyon bele van esve Aspan barátomba, vagy nagyon gyereket akar.
Honnan is tudhatná, hogy soha semmi nem lesz köztük? Próbálom az ő oldalát is nézni. Bár akárhonnan vizsgálódom, mindig az jön ki, hogy ő az áldozat, de hülye! Fel kellett volna már fognia, hogy kereshetne más pasast.
De nem. Most azt találta ki, hogy utazzanak el megint együtt. Csomó vicces állomás felmerült, de az én fejemben most csak a Dél Afrika célpont villog.
Majd Aspan kisegít a kommentjében, remélem. Komolyan úgy gondolom, hogy ez már beteges.
Mindenképpen Aspan hozzáállásán kéne változtatni, mert akaratán kívül is bíztatja szegény nőt.
Értem én, hogy szerinte ez a 22-es csapdája, de nem tudom felfogni.
Ha valakit a barátunknak tartunk, annak célszerű elmondani, hogy miújság a nemi életünk terén, vagy nem mondjuk el, de akkor nem is bíztatjuk különféle bizarr férfi-nő kapcsolatra.
Mindemellett úgy tűnik, hogy Aspan társra akadt. Akit még nem sikerült bemutatnia.
Többször volt már alkalom, hogy találkozzunk ezzel a társsal, de valahogy még nem sikerült.
Kicsit olyan mint Columbo felesége... hallunk róla - nem is keveset - de sosem látjuk.
Ellenben Irawan!!! No, ő is társra talált, aminek nagyon örülök. Ővele már találkoztunk. Majd adok neki is nevet, csak amit a minap kitaláltunk neki, azt elfelejtettem. :D
Bár a komment rész nyitott, remélem erre is jön a helyes válasz. Simán kiment a fejemből.
11 napja folyamatosan fáj a fogam.
Időpontot is kértem a fogdokitól rögtön az első fogfájós napomon, majd tegnapra adott is.
No, viszont a melóhelyemen egy iszonyatos nagy felfordulás volt, nagyon sok meló volt, 9 napból 8-at dolgoztam reggel 10-től este 9-ig. Ezen időszakot sok rózsaszínű bogyóval sikerült végigvinnem, majd a tegnapi nap folyamán meg is szabadítottak a fájó testrésztől. (mert a részemnek tekintem a fogaimat is)
Azt már nem is tudom, hogy leírjam e, hogy az utolsó húzós melós napomon az utolsó órámban dolgozgatok vidáman, írom az excell táblába az adatokat, egyszer csak elment az áram.
Rögtön tudtam, hogy az őrök bezártak a munkahelyemre.
Ami végülis nem érdekelt volna annyira, mint inkább az, hogy az összes adatom elszállt, amit nem mentettem.
Nem vagyok szőke, szoktam menteni meló közben, de azért az ember nem minden másodpercben nyom rá a mentés ikonra.
Természetesen nem a reggel óta rögzített adataim vesztek el, csak olyan 10 percnyi, de az egy hét fogfájás, és feszített tempó kicsit idegileg kikészített.
Ezért két napig fel sem vettem a telefonomat. :D Úgyhogy most a főnököm haragszik rám.
No, de ezt már megszoktam. Valami mindig történik az ilyen munkák után, vagy közben. Tavaly is előfordult ugyanez. Majd megbékél.
A bezárás meg vicces is lehetett volna. Ha egy kicsit is jobban éreztem volna magam, akkor talán humorosabban fogtam volna fel.
No, talán most ennyi történt, így dióhélyban, de gondolom még a kommentekben megkapom, hogy milyen fontos dolgokat sikerült elfelejtenem.
Lilike
Harald
Bejegyzések
