Aspan bulija

Már két egész hete, hogy kiagyaltam: Aspannak születésnapi meglepetés bulit kell szervezni.
Igyekeztem úgy intézni, hogy a barátai ott legyenek.
A legnagyobb gondot az jelentette, hogy inkább az én barátaim voltak azok, akiket meg tudtam hívni.
Ez igazából összekapcsolódik, mert az én barátaim Aspan barátai is.
Mégis szerettem volna, ha tudok olyas valakit is hívni, aki hozzá kötődik leginkább, és nem hozzám.
A buli róla kellett, hogy szóljon.
Egy közös barátunk, Snoopy (remélem jó vagyok Aspan) segítségével még kiagyaltunk két vendéget, akit mindenképp meg szeretnénk hívni.
Ezért hát először szóltam Cicának (Aspan exe, de nincsenek rosszban, szóval ezért esett rá a választás) de ő sajna nem tartózkodott itt...
Aztán szóltam Dininek is, aki örömmel jött el.
Lázasan készültünk a dologra, olyannyira, hogy csomó bakit követtem el, ami alapján bármikor rájöhetett volna a turpisságra az ünnepelt.
De a lényeg, hogy baromi jól sikerült, mert nagyon megleptük. Összesen 8-an voltunk, de nagyon jó volt.

Délután 3 körül bevettünk magunkat Aspan lakásába, és ott főzőcskéztünk, díszítettünk, tortát sütöttünk.
Asztalt terítettünk, ilyesmi.
Félig szilveszteri, félig babazsúr hangulata lett a lakásnak.
Irawan is időben megérkezett. Ő épp aznap érkezett haza külföldről, úgyhogy kitett magáért, és nagyon büszke voltam rá, hogy nem késik el. :D

Nagyon izgultam végig, hogy Aspan ne jöjjön rá semmire. Ez be is vált. És nagyon örültem, hogy tetszett neki az ötletem. És a kivitelezés is nagyon szuper volt.

Snoopy-nak külön köszönet jár, hogy el tudta rángatni otthonról a delikvensünket, mert fáradt volt, nem volt túl jó passzban, ráadásul már a hét közben azzal riogatott, hogy ő hétvégén hazamegy anyukájához.
Ettől majdnem infarktust kaptam. Alig győztem magyarázni neki, hogy jobb lesz itt neki. Csakhát túl jó érvet nem találtam, miután hétfő óta azt magyaráztam neki, hogy én tulajdonképpen rá sem érek a hétvégén közös programot csinálni, mert megyek bulizni a haverokkal...
Majdnem belerángattam magam a 22-es csapdájába.

Nos, végül minden aggodalmam alaptalannak bizonyult. Így nagyon örülök, hogy sikerült minden.

Aspan ezúton is nagyon sok boldog szülinapot kívánok. És füled érjen bokáig.

Kirándulás Aspan családjához.

Már egy ideje tervezzük Aspannal, hogy hozzájuk is ellátogatunk vidékre.
Az egyik hétvégét végre sikerült is kiszemelnünk, amikor is mindenki ráér.
Péntek este Aspannál aludtam, hogy szombaton korán reggel indulni tudjunk.
Nos, az a reggel bővelkedett elgondolkodtató dolgokban.
Mostmár értem, hogy bizonyos régiókban miért a jobbik győzedelmeskedett.
Eme verőfényes napsütéses (borult volt az idő) szombat reggel a buszra felszállás után érkezett néhány roma polgár. Szokásukhoz híven elég hangosak voltak, kiabáltak jobbra balra. Jött a Lákátos család, akik nagycsaládos jegyet kértek (aki nem tudná, annak infó: egy/két felnőtt + 3 gyerek, ez 90%-os kedvezményt biztosít). A faternál nem volt ott a három kölök, úgy kellett őket összekiabálni: Máriánn gyeré máá' ide.
Nagy nehezen meg lett a három gyerek, de a buszsofőr sem hiszem, hogy ma kezdte a szakmáját, mert kérte a diákokat, megnézve a vezetékneveket. Az egyik Lákátosnák biz' Oláj vót a vezetékneve... Apuci erre mondta, hogy hát fogádott kölök éz. Nos, a kölkök egy része bejött a buszba, meg apuci is. A következő családból anyuci jött fel, kérte a családos jegyet, aztán fizetés nélkül hátraszambázott a buszba, és kiabált, hogy mingyá mék, csak hátrahozom a cuccomat.
Persze figyelemelterelésnek jó lett volna, merthogy csak két gyereket bírt összekiabálni, Norbit, meg még egyet... Aztán mondta a sofőrnek, hogy az Oláj gyerek az előbb jött fel a buszra, mire a sofőr kérdezte, hogy jó, de az előbb akkor miért is számolták fel apucinak harmadik fogadott gyerekként...
Szó szót követett, aztán teljesárú jegyet kaptak... hihi. De tényleg egy cirkusz volt, mire a három gyerek odaért a busz feljáratához.
Aki utazott már hosszú távon busszal, az tudja, hogy a végállomásokon sorok várnak arra, hogy feljussanak a járműre, így egy hosszabb "jelenet" igen ingerlékennyé teszi a többi utast is.
Már jól kezdődött az utazás.
Ami azt illeti csalódást okozott az egész... (persze pozitívan) mert az utazás alatt egy hangos szó nem jött ki belőlük... szóval nyugisan utaztunk.
Leszámítva, hogy a sofőr telefonált...

Odaértünk, pihentünk kicsit, ettünk, és megnéztük Aspan szüleinek a kertjét...
Nagyon szép helyen lakik.
A telefonoknak nem volt térerejük, mert a szlovák társaság jele az erősebb, és mint tudjuk, mindig az erősebb kutya baszik, szóval a magyar szolgáltató egy fos volt ott. Nem is számított, nagyon jól elvoltunk kommunikációs eszköz nélkül is.
És mivel pont akkorra igértek hidegfrontot zuhéval, kicsit féltünk, hogy a kirándulást elmossa az eső, de aztán erőt vettünk magunkon, és elindultunk szlovákia felé.
Kb fél órás odaútról lesz szó...
Nos, én úgy látszik nem vagyok nagyon fitt (bár ezt eddig is tudtam), de ettől a fél órától én teljesen kikészültem.
Az a helyzet, hogy egy ösvény vezetett felfelé a domboldalon (hegy???) ahol baromira nem volt levegő. Csak a nagy meleg. Ígyhát mire felértünk a tetőre, a határhoz, addigra én már haldokoltam... Onnan még kb 10 perc volt az a tisztás, ahol végül is megpihentünk.
De nagyon szép volt, és nagyon nyugodt.
Ott ültünk, a szeles tisztáson, és néztük a szemben lévő kis falucska felé, ahol már szlovák állampolgárok laknak.
És hihetetlen volt, de megint csak egyre gondoltunk Aspannal. Nézegettük a felhőket, majd elment egy vonat a falu felé.
Egy fekete teher vonat talán, de valahogy mindkettőnknek a piros esztergomi vonat beceneve jutott eszünkbe, és egyszerre mondtuk azt, hogy ott megy a T.Zs.V.
Ennek nem volt nagyon nagy a valószínűsége, mert a vonat inkább hasonlított a Harry Potterban lévő Roxfort Expresszre, mint a vadi új T.Zs.V-re.

Szóval ott ücsörögtünk, aztán elindultunk visszafelé...
No, mire visszaértünk, nekem majdnem a defibrillátorra volt szükségem.
Erre még kitalálták, hogy ugorjuk át a városba, nézzünk körül.
Igazából nagyon aranyosak kedvesek voltak, és tök jó ötlet volt átautókázni a városba. Nagyon tetszett minden, amit megmutattak nekem.

Éjjel megjött az igért hideghullám, így másnap egész nap zuhogott az eső.
Viszont segítettünk főzőcskézni Aspan maminak, aki olyan menüt állított elő, hogy a 10 ujjamat megnyaltam utána.

Ebéd után pihengettünk, dumcsiztunk, Aspan felpakolt egy csomó kaját hazafelé, majd elindultunk haza.
Nagyon jól éreztem magam, remélem megyek még máskor is hozzájuk, és több mindent meg tudok majd nézni arrafelé.