(3+3+3)-(4+3+2)=?

Néhány nappal ezelőtt Faingával terveztem együtt tölteni egy estét. Ő nem egy spontán figura, ezért már időben letisztáztuk a találkozót.
Reggel nagy boldogan mentem dolgozni, ezért talán egy kicsit szórakozottabb voltam a kelleténél. Ennek meg is lett az eredménye, mert miután leszálltam a buszról melóba menet, akkorát estem, hogy elterültem tőle, mint a Nagy Alföld! :D
E-mailen tájékoztattam Faingát, hogy úgy jöjjön értem, hogy a nagy kirándulás elmarad, mert alig tudok lábra állni. Ebből kifolyólag az Arénát választottuk célpontnak.
Végre megint jót dumáltunk, és egyre jobban érzem, hogy továbbra is közünk van egymáshoz, és megmarad az én három testvérem, barátom. Az egység nagyon fontos a számomra. És bár Irawan ettől a falra mászik, mert ő kevésbé értelmezi az én lelki énemet, és túlzásnak érzi a szeretetemet, dehát mit csináljak, ha egyszer ilyen vagyok?
Na, de most tényleg, nagyon jól sikerült az este, és a következő két nap is.

Szombaton reggel Aspan és én kiállításra mentünk a Szépművészeti múzeumba Klimt + Botero + Hervé művei megtekintése céljából.
Aspan a megbeszélt idő előtt odaért a Hősök terére, de mivel nem volt még nyitva a múzeum, gondolta beül a közeli kávézóba. Amikor odaértem már láttam az arcán, hogy valami nem stimmel. Nos, egy frekventált helyen a kávézó, amiben tartózkodtunk, elég színvonal alatti kiszolgálásban részesített bennünket. Vagyis Aspant.
Először is tejes kávé helyett kihoztak neki espressot, majd az édesítőt egy szutykos dobozban hozták ki neki... no mindegy végülis túlétük, de többet oda egyikünk sem megy.
No, átmentünk a múzeumba. A kiállítás alatt sikerült néhányszor Aspan lábára lépni, mert hát minek rakja az útba a lábát... Klimt nagyon nagy hatást gyakorolt ránk. Annyit megjegyeztünk a kiállításból a bécsi szecesszió korából, hogy vannak a hónapok megképesítései, és azt a rendezők nem bírták egymás után tenni.... augusztus után február jött, majd asszem november.
Ja, és még volt néhány tanulságos rajza: az egymás mellett pihenő leszbikákról... hát kb ennyi maradt meg bennünk. Már csak azért is, mert a Botero által készített alkotások mindent űbereltek. Az ipse bizonyos ismert festményekről készített igen sajátos képeket. Pl Marie Antoinette átdolgozás Modemoiselle Marie "hájas disznó" Antoinetté, vagy mint pl Arnolfini házaspár Arnolfini "Duci Bulis" házaspárrá. A termekben csak és kizárólag nagydarab/kövér/molett stb. alakok voltak. Nagyon vicces volt. Ilyen látvány volt például a Fürdőkád a Vatikánban, ahol a pápa ultradagadt, és fekszik egy kád vízben, mondhatni beleszorulva a fürdő alkalmatosságba, előtte pedig egy pici ministráns labdafiú tartja a törülközőt... De ilyen nagy hatást gyakorolt rám egy családi portré, természetesen csupa kövér emberrel, kövér macskákkal, kövér gyümölcsökkel ami egy lakás belsőt ábrázol a családdal, a falon festményekkel, amelyek szereplői szintén nagy darabok, mint pl a szokásos Jézus a szivét adja értünk kép, amelyen Jézus amellett, hogy kövér a sziv is tök zsíros...
Szóval az egész múzeumosdiból ez maradt meg...
Utána Aspannal elmentünk hozzá, mert autót szeretne venni, és ki kellett próbálni amit meg szeretne venni.
Utána nem sokkal később elindultunk Faingához, mert tervünk szerint az Ázsia Centerben akartunk volna vásárolni.
A terv az volt, hogy 3-kor odaérünk Faingához, majd ő elvisz minket kocsival...
Ehhez képest 3-kor felhívtam, hogy majd egyszer odaérünk. Majd fél 4-kor is, hogy állunk a buszmegállóban, és hamarost ott leszünk. Kb 45-re érhettünk oda, kinyitja az ajtót és ott áll pólóban, és nadrágban, és azt kérdezi, jééé, már itt is vagytok?? És akkor kezdte összekapkodni magát. Még a lifttől vissza is fordult, hogy úristen, a nagy sietségben otthon hagyta a mobilját.
Na, így indult a közös vásárlásunk.

Már a vásárlás sem volt egyszerű, minenki megtalálta a magáét, és egyszer csak Fainga rálépett Aspan lábára...!... Mai nap már nem először kap súlyt a sétaeszközre...

Vásárlás után kitaláltuk, hogy elmegyünk enni. A Bosnyák téren volt egy nagyon jó pizzázó, oda mentünk.
A rendelés is viccesen zajlott, mert nehezen fogtuk fel mit is akarunk, ráadásul egy cetlin kellett bejelölni, hogy mit kérünk a pizzára feltétként.
Kijött a pincérnő, és a cetliket látva még bejelölte, hogy azonnali fogyasztás lett, amit mi elmulasztotunk, és arra kért, hogy írjak rá nevet. Nos, én írtam, majd még megmódosítottam az enyémet, hogy kérnék szépen rá szószt is a tetejére. Ekkor történt a baleset, hogy rossz neveket írtam a kis papírra...
Kihozták a pizzákat, majd Aspan majdnem visszaküldte az övét, mert neki volt rajta kukorica. Na, akkor derült ki, hogy az övére kértem a pizzaszósz, és az enyémre nem... így az én feladatom volt a pizzájáról leszedni a szószt. És gondoltam, hogy akkor villával és késsel nekiállok lekaparni a szószt, akkor derült ki, hogy evőeszközünk sincs... hát kértem, plusz még két kanalat is, amivel talán egyszerűbben le tudom szedni a piros trutyit... Pincérnőnk kihozott egy kicsi és egy nagy kanalat, majd nekiestem a pizzának. Szegény Aspant ma az ág is húzza... Nagy viccesen akrobata mutatványokkal sikerül leerőszakolni a drága cuccot a pizza tetejéről, és áthelyezni az enyémre.. hát csak ne menjen már kárba...

A kaja végén Aspan kért egy kólát, amit kb 20 perc után sem sikerült kihozni, de nem volt gáz, mert kitaláltuk, hogy helyette inkább Capuccinot iszunk.
Odamentem a csajhoz, hogy akkor ha már nem hozta ki a kólát, akkor mit kérünk, viszont hozzon cukrokat is, és édesítőt is, mert nem mindannyian szeretjük a cukrot.
Kihozta. Minden csésze mellett volt 3 kockacukor, de ugye Aspan édesítővel itta. És az ő cukorját rápakolta Fainga csészealjára.
Amíg Aspan bohóckodott a dobozba szorult édesítő kiszedésével, addig én beletettem a három cukrot + 1-et Fainga tányérjáról és összekevertem az innivalót.
Miután megittuk, akkor kérdezte meg Fainga, hogy nem úgy volt, hogy 3-3-3 cukrot kaptunk?
Ebből következik a következő matematikai szöveges feladat:

Ha Aspan édesítővel issza a kávét, és Fainga 3, Sharini 4 cukrot rakott a kávéba, akkor vajon a pincérnő mennyi cukrot hozott ki egy-egy tányéron, ha Fainga csésze alátétjén 2 darab maradt, és Aspan átrakta az összeset asztaltársának?

Ezen egyenleg megvitatása után kértük, hogy pizzánkat dobozolják be. No, ekkor lépett rá a pincérnő Aspan lábára... Szegény mentegetőzni próbált, dehát Aspan már rutinos versenyző, így mondtuk is neki, hogy nem gáz, már külön kérni is akartuk. És mivel ilyen rendes volt, hogy kitalálta a gondolatainkat, ezért plussz borravalóval jutalmaztuk az estét.
A bakik és hiányosságok ellenére nagyon jó kis este volt. Összességében mindannyian, a Tegnapi napot 5 (öt) pontra értékeltük.

És amit még fontos megemlítenem, hogy mögém ült két hapsi, akik valószínűleg nem a nőkre buknak...
Szóval azért ők is elvonták a figyelmet.
Nagyon jó kis este volt, és még nincs vége!
Úgyhogy most, hogy kiesett Mariann az X-faktorból, én is lerakom a laptopot, és foglalkozom végre a társasággal!