Buszos kirándulás az Auchanba.

Ejnye de rég is írtam már ide.
Nagy vonalakban annyit csak, hogy Aspan szeretné végre az egészségügyi vizsgáját letenni, hogy vezethessen autót.
Ez azért mumus dolog egy icipicit, mert már másodjára húzták meg a vizsgán.
Először nem tudott kart bekötni rendesen, másodszor azért, mert túl sok levegőt adott a bábúnak újraélesztés gyanánt.
A dolog pikantériája annyi csak, hogy már megvan a garázs, lassan az autó is, de még nem vezethet... na mindegy.
Ki is röhögtem, amikor felhívott telefonon, hogy garázst vesz. Meg is érdeklődtem tőle, hogy vajon van e matchbox amit odahelyezzen?

No, szóval ez lesz az előzménye a kis buszos kirándulásnak.

A minap elindultunk hármasban (Rob, a pasim, és én) az Auchanba vásárolni.
Felszálltunk a buszra, kényelmesen el is helyezkedtünk, amikor egy idősebb ember szállt fel a járműre egy cimborájával.
Rögtön, ahogy elindultunk a pasas hupp elesett a buszon... cimbi felrángatta, majd leültette egy székre.
Később egy kanyarban bedőlt, majd leesett a székről.
Cimbi ismét felültette.
Találgattuk, hogy vajon cukorbeteg lehet e szegény, és bekómázott, de sajnos nem sikerült kideríteni, hiszen nekünk nincs eü vizsgánk. Fel is akartuk hívni Aspant segítségét.
Akkor azonban végérvényesen kiderült, hogy mégiscsak alkoholistáról beszélünk...
Rob persze már az elején megmondta a frankót, de gondoltam nem lehet ilyen előítéletes minden emberrel.
Viszont fogadást kötöttünk, hogy vajon harmadjára is leborul e a székről.
De ez nem következett be végül is.
Bár meglett az öröm, mert a pasim leszálláskor beverte a fejét a busz mennyezetébe. Ott azért jót röhögtünk ezen.

A visszafelé út is elég vidáman telt el.
Talált Rob egy meleg párt az áruházban, azokat követte a szemével.
Végül ugyanarra a buszra szálltak mint mi.
Mi beültünk a négyes székekre, persze úgy helyezkedtünk, hogy lássuk a párt...
Mindkettő napszemüveget viselt, és aranyosak voltak együtt.
Külön-külön nem lettek volna ilyen nagy jelenség.
A fiatalabbik (látszólat) elég affektálós buzi volt, dehát mindegy, nem is az volt a lényeg.
Egyszer csak beült egy csávó a pasim mellé. MÉg nem is lett volna probléma, de az egyik kanyarban, nehogy ledőljön szegény a másik irányba döntötte magát, ezzel majdnem az én drágám ölében kötött ki. Laci olyan fejet vágott, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül.
Először csak kuncogtam, fejem elfordítva az ablak felé, de annyira nem sikerült benn tartanom, hogy hahotában törtem ki. Nem tudom, és nem is érdekel, hogy a pasi értette e, hogy min röhögök, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni.
Ráadásul felszállt pár szoli alatt barnult egyén, akitől nem láttuk a párt a hátsó ülésen.

Egyszer csak leszálltak a cigók, és ismét elénk tárult a látványuk.
Abban a pillanatban a fiatalabb srác kezéből vagy akárhonnan, kiborult a szatyruk, és végiggurult a lépcső aljáig a sör.
Rob és én azt lestük, hogy vajon van e valami árulkodó cucc is a tatyóban, de a chips és a sör aligha lehetett bármiféle jel is... na mindegy.
Rob először mondta, hogy kiabáljam már oda nekik az ő telefonszámát, majd a nevét, de aztán mondtam, hogy legyen elég annyi, hogy odaszólok, hogy a haverom betársulna harmadiknak.

Aztán leszálltunk.
A párocska is leszállt.
Egy irányba is mentünk.
Aztán elkanyarodtak.
Rob olyan fancsali fejet vágott, hogy majdnem megsajnáltam.
Azért vicces kis utazás volt.