Új kezdet...?...!

Hm, azt hiszem, kicsit régen írtam ide.
Nos, azóta sok dolog történt velem, de azt hiszem abból nem igazán sokat fogok ide leírni.
Közben eltávoztam kicsinyke országomból angol földre. Itt töltök egy kis időt, már lehet nem sokat, de még nem tudni.
Az "életem párja" már nem az életem párja többé. Van új a nap alatt...
Na, de ha itt az ideje, és lesz miről mesélni, akkor fogok is.

Miskolci barlangfürdő! (fail)

A legutóbbi bejegyzésem utolsó mondatában a jövőre vonatkozó terveim voltak olvashatóak.

A miskolci barlangfürdő.

Még hétfőn is ez volt a terv, hogy a hétvégén megyünk Miskolcra, ott találkozunk egy barátunkkal, és jót szórakozunk.

Igen ám, de már a hét elején falakba ütköztünk.

Aspan nem akart fürdeni a barlangban, Faingának sok lett volna belőlem, és nem akart a szülővárosomba sem jönni, hogy meglátogassuk anyukámat, akinek júl 2-án, azaz ma van a szülinapja.

Szóval kissé nehézkesen indult a hét, mert nem volt célállomás.

Nagy nehezen, a héten, sok sok értelmetlen levélváltást követően kitaláltuk, hogy mivel esni fog az eső, és szar idő lesz (és jön az északi sark - ez Fainga gyöngyszeme volt) így menjünk nyugatra, mert ott az idő tűrhető lesz.

Tehát a célpont: Sümeg.

Csodálatos

Hogy mit csinálunk Sümegen, fogalmunk nem volt, arról sem, hogy egyáltalán mi vár ott ránk, de elindultunk szombat reggel 10:10-kor.

Fainga addigra érkezett hozzánk.

Aspant is felszedtük, majd irány Horány, elindultunk célirányosan Sümeg felé.

Hamar úgy döntöttünk, hogy hát Sümeg nincs is közel, és Fainga már sokat járt ott, menjünk Veszprémbe.

Be is állítottuk a Navit, hogy majd oda visz minket.

Laci mindenáron Zircre akart menni, többször el is mondta, hogy az arborétum mennyire király...

Söréd volt az első megálló, ami szimpatikusnak bizonyult egy kávé ivásra, pisilésre, meg evésre.

Nagyon tetszett nekünk a söröző, ahová betértünk, nagyon igényes hely volt.

A capuccino egy kicsit fel volt vizezve, de sebaj, fincsi volt.

Kiültünk az utcán található asztalokhoz, majd a kávé és capuccino mellé az előre elkészített szendvicseket ettük.

Természetesen miután befejeztük a ténykedést, tüstént elindultunk wc-re Faingával.

Én a nőibe, ő a férfibe. Ez egyébként természetesnek tűnik első olvasásra.

Ettől függetlenül a dolgunk végeztével Fainga bekopogott a nőibe hozzám, hogy nálam van e papír. Erre természetesen kibányásztam neki a klotyóból a wc papírt (ez azért volt vicces, mert csak a természetes kiválasztódás után lehet a budihoz jutni, mivel olyan nehezen nyílt az ajtó, hogy ahhoz komoly erőfeszítés kellett) majd odaadtam. Amikor is közölte, hogy neki a kézmosóhoz kell papír törölköző, azt adjak neki. Mondtam neki, hogy menjen be, és szerezzen magának.

Az asztaloknál egyébként kávézás közben kiderült, -miután Laci többször is a tudtunkra adta- itt áll meg a Zircről érkező busz, ezért ilyen kulturált a hely...

Aztán tovább indultunk.

A következő állomás végül is Veszprém lett, ahol megállás után Aspan rögtön kipróbálta a parkolóban található toitoi wc-t. Majd tovább indultunk a vár felé.

Először valami toronyba másztunk fel, néhány képet fel is teszek róla.

A kilátás szép volt a toronyból.

Ezután séta volt a várba.

Ezen a képen látható kifutó volt a következő célpont.

Itt valami folyt korábban. Ez a lépcső vezetett le az előző képen látható területre.

Innen Séd patak partján sétáltunk tovább.

Utána megéheztünk, így gondoltuk, hogy keresünk egy jó kis éttermet és eszünk.

Azt hittük, hogy ez egy gyors lefolyású döntés lett, de tévedtünk.

Láttunk egy jó kis éttermet, Oliva volt a neve azt hiszem, az egy kiülős szimpatikus hely volt, de azt elhagytuk, oda már nem akartunk visszamenni.

Utána Laci és Fainga láttak egy olcsó helyet, de nekünk Aspannal nem volt túl megnyerő, nem volt szimpatikus, így tovább álltunk.

Közben besurrantunk kis utcákba, megnéztük a színházat, ott egy picit eleredt az eső, de nem volt sok, majd a színház mögött találtunk egy szimpi helyet, de az meg zárva volt, szóval tettünk még egy kört, majd oda mentünk, ahol Faingáék látták a jó árakat.

Az egy pince helyiség volt, harmad osztályú.

A kiszolgálás nem volt rossz, de a kaja az valami félelmetesen ízetlen volt.

Művirág az asztalon, gyűrött és koszos terítővel.

Az ebéd után épp azt beszéltük, hogy még jó, hogy a számla kérésekor nem kérdezték meg, hogy milyen volt az étel.

Hát, a számla adásánál megkérdezték!

Aspan meg megmondta, hogy elbírt volna még egy kis fűszerezést...

Kaja után irány Balatonfüred.

Eléggé lógott az eső lába, de 1,5 órát ott is eltöltöttünk. A srácok nézegették az érdekesebbnél érdekesebb "látnivalókat", kortól függetlenül.

Visszafelé épp hogy beszálltunk a kocsiba, máris elkezdett esni az eső.

A parton láttunk egy csoport srácot, aki valószínűleg legénybúcsút tartottak. Mindegyikükön egyen póló volt, High way to hell felirattal, amit természetesen áthúztak.

Sajnos lemaradtunk a feladatról, de a bazár árusokat interjúvolták folyamatosan.

Biztosan jó volt a hangulat, jól érezték magukat.

Nekem pedig az egyik mólónál muszáj volt megmártóztatni a lábamat a Balatonba, nem maradhattam ottani vízi élmény nélkül.

Innen visszafelé ment a hiszti, hogy valahova még egy kávéra be kéne ülni.

Várpalotán Aspan nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból, azt mondta, hogy ha választani kell, akkor inkább -bár inkább az sem- Székesfehérvár ami szóba jöhet.

Egyébként arra mentünk, így Székesfehérváron kiszálltunk.

Először pláza - mosdó, majd egy jó kis kávézó.

A kávézó nagyon szimpi volt, a kiszolgálás is a csúcson volt. Volt egy pincér srác, akitől ki volt Fainga, na meg Aspan is.

Fainga úgy bámulta a srácot, olyan nézéssel, hogy az már nekem volt kínos, de Aspan szerint ez normális nézés volt. Hát, biztosan csak én voltam féltékeny :D

Aztán a srác odajött elvinni a poharakat, majd végül tőle kértük a számlát is.

A számla sem volt zökkenő mentes, mert 3300 Ft volt a számla, 4000-et adott Fainga, majd 500-at kért vissza.

Mi kevésnek tartottuk a 200Ft borravalót, mert tényleg szuper volt a kiszolgálás.

De azt már nem akartuk, hogy vissza kérjük az ötszázast, és otthagyunk egy 200-ast.

Végül otthagytuk neki azt az ötszáz pénzt is.

Majd jól hülyének néztek minket a borravaló összege miatt.

De a két srác totál kész volt a pincér gyerektől.

Fainga a kezembe nyomta a blokkot, majd azt mondta, hogy csinálj vele, amit akarsz.

Valamiért a kocsi felé vezető úton megnéztem a számlát, rajta volt a pincér neve. Amikor ezt kiejtettem, Fainga szinte rám vetette magát, és ki akarta tépni a kezemből a blokkot.

Érdekes egy reakció volt :d

Azért vissza kértem tőle, mert meg akartam nézni, hogy mire mit fizettünk.

Természetesen a kocsiban azonnal csekkoltuk fészbukon a srácot, Fainga meg a volánnál teljesen kétségbe volt esve, hogy mi már megtaláltuk, és ő nem tudja megnézni :d

Gondolom otthon most ezt csinálja épp...

No, utána szépen hazajöttünk, ledobtuk otthon Aspant, majd hazahozott minket Fainga.

De a nap fénypontja: hazafelé úton találkoztunk egy csapat lánnyal, akik lánybúcsút tartottak.

Egy százasért két puszi járt. És kért aláírást is a pénz adójától.

Fainga volt az első. Ő kissé megsimogatta a csaj mellét, mielőtt a pólóra írt volna :D A machó állat...

Laci is írt, puszit is adott.

Majd szóltak a csajok, hogy ha már én is ott vagyok, ki ne hagyjam.

Mondom oké csajok, beállok a leszbi táborba. Ezen jót mosolyogtak. Azért én nem a mellére írtam alá, hanem inkább a bordájánál :D Ha már egyszer valaki oldalbordája lesz...

No, ennyi volt mai nap.

Nagyon jól sikerült. Szinte csak akkor esett az eső, amikor kocsiba ültünk, és minden pontosan akkor történt, amikor történnie kellett.

Persze Sümegre végül nem jutottunk el, így lett a lehető legspontánabb a kirándulás.

Ritkán érzem ilyen jól magam.

Még akarok ilyet, még még még.

És egy kép az útvonalról:

Mókusok

Hű a mindenit, de rég írtam már ide is.

Pedig elég sok minden történt azóta.

Rob eltávozott Angliába, volt egy céges kirándulásom is, ahol Fainga meglepett, nem is kicsit, hanem nagyon.

Aztán kirándulni voltunk párszor, Tatán például.

Mókusunk, amit Rob itt hagyott nekünk megszült, és lett 6 pici mókuskánk. 2 lány, és 4 fiú.

Nagyon cukrok. (kicsit még patkány kinézetük van, meg csúnyácskák is, de egyébként nagyon édik!

Most meg beteg vagyok.

Folyik az orrom, lázas vagyok. Valamelyik nap megfáztam, gondolom a nyitott ablaknál éjszaka kicsit meghűltem.

Nem tudom.

Óh, és volt nálunk egy fazon. 1 hetet töltött nálunk. Angliából érkezett, fogorvoshoz járt.

Helyes pasi, ám de csak a pénzről beszélt. Vagyis sokat beszélt arról is.

Gyorsan kiábrándultam belőle.

Ettől függetlenül nagyon hasznos volt az itt töltött ideje.

Meglepően sokat értettem abból, amit beszélt, és nagyjából tudtam is rá reagálni.

Robnak hála sokat fejlődött a nyelvtudásom, amíg itt volt.

Remélem azért most sem hagy cserben, és tudjuk folytatni az angolt, még ha csak levelezve is.

-------

Tegnap elmentünk kicsit kirándulni Velencére Aspannal, és Lacival.

Tök jó volt. Kicsit pihentünk, Auchanba mentünk, és bár nagyon meleg volt, én úgy ítéltem meg, hogy nem megyek a vízbe, mert amúgy is beteg vagyok, nem ártok még magamnak inkább.

Mondjuk így utólag szerintem a jégkrém evés sem volt túl jó ötlet.

No, azt hiszem mára ennyi is lenne.

Annyi bizonyos, hogy végre itt a nyár, és lesznek új bejegyzésre váró témáim.

Főleg, hogy kirándulgatni fogunk bőven.

Következő tervünk jelen pillanatban a Miskolci Barlangfürdő.

Autós kirándulás az Auchanba, és annak következményei, avagy Julcsa a hisztikirálynő

Úgy látszik, hogy a tél végeztével fognak felgyorsulni az életemben a történések.

Most megint több mint egy hónapja nem jegyeztem be ide semmit, hát most itt a REMEK alkalom.

Aspan drágám végre megkapta a jogosítványát hosszas huzavona után, s végre használhatja is a kacsáról elnevezett autóját.

Szupi kis autó, nekem nagyon szimpatikus.
Tegnapra volt megbeszélve, hogy elmegyünk vele bevásárolni az Ósönbe. Jött Laci is, mert mégis csak úgy szép az élet, ha ő vásárol :)

Ennek a bevásárlásnak végül is nincs sok jelentősége, de innen indult az egész.

Mivel vasárnap szabadnapos voltam, így megkérdeztem Aspant, hogy mit fogunk csinálni aznap, mert ráérek. Laci dolgozik, így unatkoznék csak.
Erre mondta, hogy mennek a családhoz Julcsával.
Egyrészt kipróbálja magát Aspan hosszabb távon is a friss jogsival, másrészt, ha segítségre szorul, Julcsa tud vezetni, van jogsija, szóval le tudja venni róla a terhet, és egy kis ideig, vagy fél úton vezethetné ő a kocsit.

Teljesen logikus is a dolog. Friss jogsival még azért 150 km-t vezetni elég durva.
Vacsi közben ezt ki is beszéltük rendesen.
Julcsa kicsit megint beleélte magát, hogy egyszer lesz köze Aspanhoz, és nem csak mint barát. Ez már a héten is kiderült, mert együtt mentek moziba, meg egy közeli városba is kocsikázni :)

Vacsi előtt megkérdezte tőlem Aspan, hogy mit szólnék ahhoz, ha velük tartanék a szülőkhöz.
Vívódtam kicsit magamban, hogy milyen lehet egy egész napot Julcsával együtt tölteni, de aztán arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne? A múltkor is gyorsan lelépett, nem nagyon sikerült megismerkednem vele.
De ahogyan a mondás tartja: Enged közel magadhoz a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. Vagy valahogy így.
De nem gondolom, hogy Julcsa ellenség lenne. Ő csak egy szegény nő, aki szerelmes Aspanba, vagy legalábbis valami érzelme van iránta. Ragaszkodás, vagy akármi, nem tudom ezt megfogalmazni.

Aspan nem érte már el este Julcsát, így sms-t írt neki, hogy én is megyek.
Abban maradtunk, hogy inkább alszom Aspan lakásán, hisz úgy könnyebb az indulás, ha nem kell két helyre mennie.
Így nála aludtam.
Reggel természetesen jött az sms, hogy inkább nem jön velünk Julcsa, mert nem akar felesleges harmadik lenni.

Aspan felhívta, hogy ezt megbeszéljék, mert így ez elég gáz.
Majd kiugrott a majom a vízből, vagy bele, ezt ebben a helyzetben nehéz megitélni.
Szóval közölte, hogy nyilvánvaló, hogy van köztem meg Aspan között valami... (vajon a levegőn kívül mi?)
Aztán Aspan mondta neki, hogy semmi nincs, csak barátok vagyunk, erre úgy reagált, hogy jó, azt el is hiszi, hogy én nem kellek neki, de hogy én biztosan bele vagyok zúgva és epekedem iránta.
És ezért nem jön.

Mondanom sem kell, hogy így az utazás elmaradt, mert én nem tudok vezetni. Nyilván ha így lenne, nem kellett volna Aspannak Julcsa segítsége.

Nem tartom magamat többre Julcsánál, mert ő okos és értelmes nő, de ettől függetlenül nagyon naív, és hülye.
Lehet, hogy kellett volna erőltetni az egész utat egy kicsit, de így már biztosan nem hitegeti magát, hogy Aspan valaha is az övé lesz.

Sokszor beszéltünk már erről Aspannal, hogy mi lenne, ha elmesélné Julcsikának, hogy miújság, de nagyon lepcses szája van a nőnek.

Elképzeltem, hogy Julcsa hogy érezheti magát, de sajnos nem sikerült megértenem, hogy min durcázott így be.
Arra sem veszi a fáradtságot, hogy megpróbáljon megismerni.
Én is sokat gondolkodtam azon, hogy vajon velük tartsak e, mert bevallom, hogy nem annyira kedvelem a csajt, de azt gondoltam, hogy itt a remek alkalom, hogy megismerjük egymást.

Én sem szeretem, hogyha a barátaim közül választanom kell, valószínűleg Aspan is így érzi magát.
Én akkor érzem jól magam, ha a barátaimat össze ereszthetem egy légtérbe, és jól érezzük magunkat.
Örültem volna, hogyha legalább egy kicsit megtaláljuk a közös hangot Julcsával.
De nem így tötént.
Valószínűleg, hogy oka volt ennek a cselekménynek, hisz Shifu mester is megmondta: Nincsenek véletlenek!

De most legalább tudom, hogy szerelmes vagyok Aspanba, és már nem kell nekem Laci.
Csak tudnám, hogy akkor a fogadásunkat miért nem tudjuk már megtenni végre.

Most az is kiderült számomra, hogy
szerelmes vagyok Laci melett: - Aspanba
- Irawanba,
- Faingába
- Rob-ba
és még ki tudja hány emberbe?
Az igaz, hogy a legjobb barátként és majdhogynem testvérként is szeretem őket.
Mondjuk a másik oldalról is nézni kell a dolgokat.
Ő nem tudja, hogy mi helyzet van itt, így valószínűleg teljesen másként értelmezi a jeleket.
Megértem. És valamennyire tudok azonosulni a helyzettel, de azt már nem tudom elképzelni, hogy ha valaki ennyi éven át kikosaraz, akkor miért reménykednék még abban, hogy valaha is célba érnék?

És igazából Aspannak a legszarabb most.
Remélem azért meg tudják majd ezt beszélni.

Buszos kirándulás az Auchanba.

Ejnye de rég is írtam már ide.
Nagy vonalakban annyit csak, hogy Aspan szeretné végre az egészségügyi vizsgáját letenni, hogy vezethessen autót.
Ez azért mumus dolog egy icipicit, mert már másodjára húzták meg a vizsgán.
Először nem tudott kart bekötni rendesen, másodszor azért, mert túl sok levegőt adott a bábúnak újraélesztés gyanánt.
A dolog pikantériája annyi csak, hogy már megvan a garázs, lassan az autó is, de még nem vezethet... na mindegy.
Ki is röhögtem, amikor felhívott telefonon, hogy garázst vesz. Meg is érdeklődtem tőle, hogy vajon van e matchbox amit odahelyezzen?

No, szóval ez lesz az előzménye a kis buszos kirándulásnak.

A minap elindultunk hármasban (Rob, a pasim, és én) az Auchanba vásárolni.
Felszálltunk a buszra, kényelmesen el is helyezkedtünk, amikor egy idősebb ember szállt fel a járműre egy cimborájával.
Rögtön, ahogy elindultunk a pasas hupp elesett a buszon... cimbi felrángatta, majd leültette egy székre.
Később egy kanyarban bedőlt, majd leesett a székről.
Cimbi ismét felültette.
Találgattuk, hogy vajon cukorbeteg lehet e szegény, és bekómázott, de sajnos nem sikerült kideríteni, hiszen nekünk nincs eü vizsgánk. Fel is akartuk hívni Aspant segítségét.
Akkor azonban végérvényesen kiderült, hogy mégiscsak alkoholistáról beszélünk...
Rob persze már az elején megmondta a frankót, de gondoltam nem lehet ilyen előítéletes minden emberrel.
Viszont fogadást kötöttünk, hogy vajon harmadjára is leborul e a székről.
De ez nem következett be végül is.
Bár meglett az öröm, mert a pasim leszálláskor beverte a fejét a busz mennyezetébe. Ott azért jót röhögtünk ezen.

A visszafelé út is elég vidáman telt el.
Talált Rob egy meleg párt az áruházban, azokat követte a szemével.
Végül ugyanarra a buszra szálltak mint mi.
Mi beültünk a négyes székekre, persze úgy helyezkedtünk, hogy lássuk a párt...
Mindkettő napszemüveget viselt, és aranyosak voltak együtt.
Külön-külön nem lettek volna ilyen nagy jelenség.
A fiatalabbik (látszólat) elég affektálós buzi volt, dehát mindegy, nem is az volt a lényeg.
Egyszer csak beült egy csávó a pasim mellé. MÉg nem is lett volna probléma, de az egyik kanyarban, nehogy ledőljön szegény a másik irányba döntötte magát, ezzel majdnem az én drágám ölében kötött ki. Laci olyan fejet vágott, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül.
Először csak kuncogtam, fejem elfordítva az ablak felé, de annyira nem sikerült benn tartanom, hogy hahotában törtem ki. Nem tudom, és nem is érdekel, hogy a pasi értette e, hogy min röhögök, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni.
Ráadásul felszállt pár szoli alatt barnult egyén, akitől nem láttuk a párt a hátsó ülésen.

Egyszer csak leszálltak a cigók, és ismét elénk tárult a látványuk.
Abban a pillanatban a fiatalabb srác kezéből vagy akárhonnan, kiborult a szatyruk, és végiggurult a lépcső aljáig a sör.
Rob és én azt lestük, hogy vajon van e valami árulkodó cucc is a tatyóban, de a chips és a sör aligha lehetett bármiféle jel is... na mindegy.
Rob először mondta, hogy kiabáljam már oda nekik az ő telefonszámát, majd a nevét, de aztán mondtam, hogy legyen elég annyi, hogy odaszólok, hogy a haverom betársulna harmadiknak.

Aztán leszálltunk.
A párocska is leszállt.
Egy irányba is mentünk.
Aztán elkanyarodtak.
Rob olyan fancsali fejet vágott, hogy majdnem megsajnáltam.
Azért vicces kis utazás volt.

Összefüggések

Update!!! - Képekkel

Vajon hogyan függ össze a Vombat és a clamidia?
Ezek nagyon fontos kérdések, és talán alkalmam lesz rá, hogy kifejtsem bővebben, hogy a hatalmas kozmozban, az óriási időben és térben létező ici-pici lények (emberek) életében miféle földöntúli összeesküvés szülte a közös kapcsot Vombat és Clamidia között.

Karácsony óta eltelt jó néhány hét, és úgy gondolom, hogy némi magyarázattal kell szolgálnom, hogy miért is maradtak ki ezek az ünnepek, napok, hetek.

Karácsony előtti tragédia számomra nehezen viselhető volt, így nem volt erőm elgondolkodni sem azon, hogy írjak e.
A szeretet ünnepét otthon töltöttük anyukámnál vidéken, és meglehetősen jól éreztem magam.
Ettünk - ittunk, vásároltunk, és játszottunk a gyerekekkel.
Hál' Imhotepnek jó nagy hó volt, így a kölkökkel is elég jól el tudtunk szórakozni, hisz számtalan dolgot lehet művelni a hóval, jégcsapokkal.
Pl építettünk egy hóembert.
Meg hógolyóztunk.
Meg később táncoltunk a táncszőnyegen, amit karácsonyra vittem a gyerkőcöknek.
No, annak a szőnyegnek nagy keletje lett azóta is.
Mi is vettünk már otthonra.

Hogy őszinte legyek, el kell árulnom, hogy azt hittem, hogy valami egészen gagyi cuccot veszek a lánynak ajándékba, de tesóm ezt kérte, hogy kiélhessék magukat a lányok a barátokkal.
Ehelyett egy olyan dolgot sikerült vennem, amit még én is szivesen használok.

Szóval táncversenyt csináltunk. A család apraja-nagyja táncikált, és bevallom őszintén, elég szórakoztató volt.
Főleg, amikor a csajok férfi párjai a "parkettre" léptek kissé illuminált állapotban.

Az enyémnek pl nagyon rossz a ritmusérzéke, így kb 1 nyilat sem talált el.
(aki nem ismerné a táncszőnyeget: számítógéphez csatlakoztatható szőnyeg, nyilakkal teli. A játékot elindítva a képernyő felső részén négy (opcionálisan 4-8) nyíl jelenik meg. Majd a zenére, ritmusra érkeznek a hozzájuk tartozó tánclépésre kényszerítő nyilak. Lentről felfelé. Amikor a fenti 4-8 sablonba érkezik a szines nyilacska, akkor kell a megfelelőre taposni a szőnyegen)
Az én drágám valami nagyon nehezet választott kezdésként. De öröm volt nézni, ahogy ugrabugrál, és csúszkál, de nem talál el semmit.

Hazaérve BP-re, én is kitaláltam, hogy nekünk is kell ilyen, mert szilveszterkor biztosan mi is ki tudnánk használni.
Természetesen Aspan-hoz volt idén is szervezve a buli.
Én dolgoztam este 10-ig 31-én, Joe is dolgozott, ha jól emlékszem fél 11-ig. Laci is dolgozott de ő délután 2-ig. Szóval maradt Aspan és Laci, hogy elkészítsék a kaját estére.

Nagyon nem ecsetelném a szilvesztert. Játszottunk. Minden a szokásos volt.
A jelenlévő tagokról azért megemlékeznék:
Aspan, Irawan&Joe, Rob, Fainga, Laci&Én. Ismét jó kis buli volt, 2-án mentünk néhányan haza.
Természetesen aki 1-én dolgozott, vagy nem volt kedve maradni, az hazament.

Szóval jó volt. (persze a táncszőnyeg kipróbálásra került 1-én, és nagy sikert aratott)

De mint már a bejegyzésem elején is leírtam, fontos dolgokról kell ma írnom.


Kellene, mert már nem emlékszem pontosan a részletekre.
Például nem tudom, hogy hogyan került a vombat rajza arra a papírra, amelyen a kártyajáték állását rögzítettük.
De Rob olyan élethűen lerajzolta, hogy onnantól kétség sem férhetett hozzá, hogy bármikor felismernénk egy Vombatot, ha szembe jönne velünk az utcán. Ez itt a vombat:
(bár Rob az elején nem is tudta, hogy az Vombat, mert Mombatnak értette a tv-ből)
A kis állat rajzát megpróbálom majd pótolni a későbbiekben, hogy mindenkinek legyen arról fogalma, hogy mégis milyen egy Vombat.

A gondom az, hogy azt sem tudom teljes mértékben, hogy a Clamidia is miképpen került megörökítésre egy másik játszós papíron.


Az az igazság, hogy egyáltalán nincs fogalmam arról, hogy ezek a dolgok hogyan is történtek meg. Egyszer csak megtörténtek, és én csak ámultam, és fogtam a fejem.
Eléggé toleráns vagyok a barátaimhoz, de ez az este egy kicsit sok volt nekem.
Pl egész végig nem is értettem, hogy a buzik között miféle elgondolás alapján kerül terítékre egy női nemibetegség, amit lerajzolt állapotban is egy ragyás mellbimbónak nézett ki nekem...
Ezt a rajzot is fogom csatolni a későbbiekben, ha Aspan megőrízte őket.



A végkifejlet azonban sokkal szebb.
A clamidia köré rajzoltak egy fekvő női alakot, hogy jobban látszódjon, hogy az valójában mi is akar lenni.
Persze ez elfogadhatatlan volt valaki számára, aki egy férfi hímvesszőt szeretett volna megformálni a nő fölé, de ez így egyre bizarrabb lett egy homoszexuális társaságban.
Mindazonáltal az a nagy fasz hasonlított inkább egy üstökösre, vagy rosszul sikerült virslire, mint amire tervezték, hogy hasonlítani fog.


Ettől persze szegény Vombat sem lett jobban, dehát ez van.
Én ebből a részből már kivontam magam, mert egész egyszerűen nem is értettem, hogy mi történik...

Viszont kártyázás közben született egy új szállóigénk, amivel Aspan a jövőben sűrűn fog találkozni.
4-en kártyáztunk. Már a 8 körben kiderült, hogy nem tud számolni, mert kiosztotta a 8 lapot, és 10 volt a hívás, és közölte, hogy az csak 1-el több, mint a lapok száma...

Innentől már csak lefelé volt a lejtőn.
Az egyik körben csúnya vereséget szenvedett, majd közölte, hogy Te, te, és te is, mind a ketten jól megszívattatok...

(mentségére legyen mondva, mert úgy is ez lenne a magyarázata, kezdetben csak én és Rob szívattuk meg a játékban, de a kör végére csatlakozott Irawan is, szóval végül mind hárman belekeveredtünk a három egy ellen-be)

Az egész nagyon vicces nap volt, de olyan szinten kivetkőztek magukból a fiúk, hogy egy idő után elvesztettem a toleranciámat valahol, így most mégsem tudnék válaszolni az először feltett kérdésemre, hogy mi köze a Vombatnak a Clamidiához.

Remélem a kommentekből megtudom.

Karácsony/elmúlás

Most kaptam egy e-mailt.
Van egy nagyon jó barátnőm a szülővárosomban, aki annak idején a tanárnőm volt középiskolában.
Nagyon szeretem őt. Ritkán találkozunk, de mindig nagyon nagy szeretettel beszélünk egymással.
A párjával megjárták ők is a poklot. De ma már nagyon boldogok végre együtt. Imádom mindkettejüket.
Nem szeretném kiteregetni az ő magánéletüket, ezért csak annyit írok le róluk, hogy az én kedves barátnőm elvált asszony, két gyerekkel. A nagyobbik gyerekkel nem volt jó a viszonya sokáig, de amikor érkezett az unoka, akkor összejött újra a család. Barátnőm azóta új szerelemmel viseltetik egy nagyon jó ember felé, így a családi idill tökéletesnek mondható az ellenségek mellett is.

Az e-mail imígyen szólt:
"Szia Sharini!

Most írok, de kérlek, ne reagálj erre a levélre.

Tegnap éjszaka elment a Földről életem értelme, a lélekkel teli kisember, az unokám.

Nem tudom mondtam-e, hogy beteg volt. De az 1. betegség látszólag eltűnt.

Megjelent egy másik."

A levél ennyi.
Ha nem írja le, hogy ne reagáljak, akkor sem tudnám, hogy mit is írhatnék.

Egy kis gyerekről beszélünk, aki színt hozott a család életébe, és aki összehozta az elveszettnek hitt kapcsolatot.
Karácsony előtt távozott a kisember, borzasztó ünnepeket hagyva így maga mögött.
Sosem lesz már a részükre a karácsony a felhőtlen boldogság ünnepe. A szereteté igen. Az örök szereteté egy kisfiú iránt, akit elvesztettek.
Ami nem öl meg, az megerősít.
Barátném lelke tudom, hogy most összetört, meghalt. És ez már nem is fogja megerősíteni.
Mit tehetnék most, hogy segítsek neki?
Nem írhatok egy "sajnálom" levelet. Az olyan semmit mondó.
Ilyenkor semmi nem segít.
Most ejtek néhány könnyet a kiskrapek emlékéért, és a barátnőm lelki felépüléséért. Ennyi az amit megtehetek értük.

Őszinte részvétem Mami!

" Fájdalmas űröd zokog szüntelen
a lelkem mélyén tátongó, sűrűsödő sötétségben,
és így marad ez mindaddig,
amíg lelkem föl nem ér a csillagok zord,
nyirkos tüzeihez, hol két kitárt karod vár rám.
Akkor, majd újra otthon leszek!"