A barátság ára

Lehet, hogy a fenti cím nem fejezi ki amit szeretnék, de kezdésnek talán nem rossz.
Van nekem ugye Fainga, mint barát. Kicsit nehéz természetű, mert mindig mindent elviccel. És így nagyon nehéz vele kommunikálni.
Vajon mi a legjobb módja annak, hogy közöljem vele, hogy mennyire fontos ő a számomra?
Mert szavakkal ha kifejezem neki, szerintem nem hiszi el, vagy épp elvicceli és ettől olyan érzésem támad, mintha őt nem is érdekelné, hogy én mit érzek vagy gondolok róla.
Vagy tényleg ennyire semmibe veszi a barátságomat?
Sokszor elgondolkodom ezen.
Irawan és én ha együtt vagyunk, és ott van Fainga is, akkor kicsit túlzásba visszük a felé irányuló beszólásokat, de ugyanakkor ismer mindkettőnket, és tudhatná, hogy engem bánt akkor, ha semmibe veszi a barátságunkat.
És bár ritkán találkozunk, én mégis a legjobb barátaim közé sorolom.
És hiányzik. Nagyon hiányzik.

Most épp arról beszél nekem egy ideje, hogy van egy srác aki sok-sok évvel fiatalabb nála, de tetszik neki. Rég óta ismeri. De ez a srác még nem ismerte be, hogy meleg, és még nincs is olyan közegben, hogy ezt kibontakoztassa.
Mindenesetre Fainga köti az ebet a karóhoz, hogy ha ő időben ott lesz, akkor talán őt fogja választani.
Azt próbáltam neki ma elmondani, hogy miért akar "vén" fejjel egy kibontakozó fiatalt maga mellé társnak, hiszen nem várhatja el egy szinte gyerektől, hogy hosszú távon a társa legyen.
Miért van az, hogy én próbálom őt védeni? Ő miért köti az ebet a karóhoz? És egyáltalán, honnan vette, hogy ez a gyerek akar tőle valamit?
Bizonygatja nekem, hogy a társaság bírná a srácot, de nekem nem ez számít.
Nekem az számít, hogy olyan társra leljen, aki őszintén szereti minden hülyeségével, gyerekességével együtt.
Hogy olyan társra leljen, aki becsüli, és ráébreszti az élet fontos dolgaira, például, hogy törődjön magával többet.
Hogy olyan társra leljen, aki felnyitja a szemét, és rávezeti arra, hogy fontosak a barátok is.
Hogy olyan társra leljen, aki nem fogja elhagyni csak azért, hogy éljen! (mert még nem tette meg)
Hogy tényleg olyan élete legyen, amilyet megérdemel ennyi átmelózott év után.

Szerintem feleslegesen tépem a számat, ha neki beszélek, és ez mérhetetlen módon fáj.
És nem csak azért, mert nem hallgat rám, hanem azért MERT NEM hallgat meg! Vagyis én úgy érzem.
És nem ért meg. Vagy nem akar megérteni. De mintha a falnak beszélnék.

Ja, és ami a legrosszabb az egészben, hogy úgy érzem, hogy ő azt hiszi teljes mértékig, hogy én azt szeretném, ha visszatalálna Rob-hoz.
Pedig nem. Nagyon nem erről van szó.
Bennem van természetesen ez is, de jobban szeretném ha nyitna a világ felé, ha nyitna és felismerné végre, hogy nem csak 5-6 ember létezik. Ha ráébredne, hogy a boldogságot nem sültgalamb formájában fogja megkapni.

Nos, a barátnak viszont az a dolga, hogy ilyen időkben támogassa a másikat.
Hát fogom. Meglátjuk mennyire fogom bírni.