Lakóhely

Az elmúlt napokat elég jól viseltem.
Néha néha gondoltam csak Faingára. Vagyis sűrűn gondolok rá, de azt hiszem elég jól kezelem a hiányát.
Egyelőre olyan, mintha csak elment volna néhány hétre vagy a szokásos távollétét élném meg.
Biztosan eljön az az idő, amikor nagyon fog hiányozni, de ez még nem az a helyzet.
Igaz, hogy közben rengeteg más dolog is foglalkoztat, például a munkakeresés.
Már voltam egy állásinterjún, és követi majd egy újabb. Több körös, remélem bejutok majd.
Nagyon várom az eredményt. Jó lenne, mert az egyik volt kolléganőm mellett lehetnék újra.
A héten megyek a következőre, aztán majd ha továbbra is szimpatikus vagyok nekik, akkor lesz még egy utolsó forduló.

És elég veszélyes helyen lakom, mint kiderült.
Egyik nap egy baromi nagy durranásra ébredtünk a párommal. Én azt hittem, hogy égzengés, de másnap kiderült a hírekből, hogy a környéken kézigránátot dobtak egy házra. Hm. Ez van.
Kár, hogy nem csöngetett be a rendőrség. El bírtam volna viselni, ha egy helyes rendőr egyenruhában faggatózott volna. :D
Viszont meglepődtem magamon, mert egyáltalán nem igazt a dolog. Nem kezdtem el tőle parázni, nem próbáltam meg kérdezősködni, hogy mi volt ez, semmit. Reggel láttam a helyszínelőket, aztán mentem dolgozni.
Aspan felhívott este, hogy "éééélsz méééég?" Ezen jót mosolyogtam. A mai világban ki tudja, hogy kinek szúrja a szemét valami... lehet, hogy belépek a maffiába, hogy kicsit izgalmasabb legyen a szürke hétköznap.
Vagy csak nyitok egy boltot. A védelmi pénz be nem fizetése is jár némi plusz stresszel.