Anti Rétes

Haza utaztam anyukámhoz vidékre. Pünkösd hétvégére pedig meghívtam Aspant is, hogy tartson velünk.
Hétvégén borfesztivált tartanak Szegeden, így gondoltuk meglátogatjuk eme rendezvény.
Mivel hidivásár is van, ezért azt is megnéztük. Jó kis kirándulás volt.
Busszal mentünk át szegedre. A megállóban várva elmélkedtünk kicsit az élet nagy dolgairól, így amikor felszálltunk a buszra még egy kicsit el voltunk varázsolva. Én mondtam a sofőrnek, hogy két jegyet kérünk, de a többit nem sikerült kinyögnünk. Nagy nehezen -rákérdezéssel- sikerült kinyögni, hogy két teljes árú jegyet kérünk szeged belvárosáig. Ezek után közöltem a sofőrrel, hogy én már bizony ilyen titkolózós vagyok, nehéz kihúzni az infókat belőle. De közben kiderült, hogy a sofőr meg irígy, mivel a jegy meg nem akart kinyomtatódni. Vicces volt a szitu, és sofőr is normális volt, de már itt kezdődött a viccelődés.
Ennyi erővel kérhettünk volna diák jegyet is, de hát mi törvénytisztelő polgárok vagyunk, és talpig becsületesek.

A buszon volt egy nagy arc, a pasas kicsit politizált. Hagyóról volt néhány keresetlen szava, Lázár János frakcióvezetőről meg csak úgy nyilatkozott, hogy Lézer Jani... Nem volt idegesítő, kimondottan felüdítő volt.
Az egyik megállóban felszállt egy ellenőr. Úgy gondoltam, hogy ránk angyalok vigyáznak, mert tisztességesen vettünk jegyet, így gond sem lehetett.

Odaértünk szegedre, elindultunk hát a borfesztiválra. Szétnéztünk, sétáltunk, ittunk egy kis bort, majd indultunk a hidi vásárra. Ott nagyon nagy tömeg volt, de azért végigsétáltunk a hídon.
A vásár végén volt egy kürtős kalácsos stand, ahol két nagyon nagyon helyes srác árulta a fincsi édességet, így hát muszáj volt ott venni.
Mondtam a srácnak, aki kiszolgált, hogy sajnos nincs nálam pénz, nem lehet-e esetleg lemosogatni? A másik srác odaszólt, hogy majd hétfőn, akkor majd bőven lesz mit. Hát akkor inkább természetben fizetnék, bármi módon. A kiszolgáló srác nagyon elmosolyodott, és annyira cuki volt az a mosoly, hogy majd el olvadtam. Elvette a pénzt, aztán távoztunk. De megérte, nagyon aranyosak voltak.
Visszafelé láttunk egy bódét, amire ki volt írva Aspan szerint, hogy antirétes... nagy röhögés közepette azonban kiderült, hogy egy félreolvasás eredménye. Az volt kiírva, hogy Antikrétes.

Találtunk egy olyan kis árust, akinek a sátra előtt egy szerencsekerék féle volt kitéve.
Hát, rádumáltak az ottani srácok, hogy pörgessünk.

Aspan pörgetése a ÖNZETLENSÉG volt, jutalma pedig a következő idézet:
"A nemes ember egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részrehajló és nem egyetemes." (Konfuciusz)
Igazán ezzel nem nagyon tudtunk mit kezdeni.
Az én pörgetésem a KITARTÁS volt:
"Ki kell tartanunk, és állandó erőfeszítéssel kell magunkat erősíteni mindaddig, míg szilárd erkölcsi magatartás lesz abból, ami csak jóindulat volt." (Seneca)
Ezen azért már picit mosolyogtunk. Úgy döntöttünk -és ezt a döntést meg is osztottuk az ott jelenlévő srácokkal- hogy ezt a két idézetet a facebook-on fogjuk felrakni este a profilunkhoz, amire azt válaszolták, hogy ott is megtaláljuk ezt a szerencsekereket, de a rendes nevén, ami ERÉNY KERÉK.

Ezek után továbbmenve láttunk egy standot, amin a következő feliratot sikerült elolvasnia: Travi Center.
Ez már már beteges, mert csak egy tradicionális stand volt, tradi center néven.
Innen már inkább nem is olvastunk semmit.
Ettünk a mekiben, ott már tesómmal, és a fiával is találkoztunk, mert kint volt az egész család a népi összejövetelen.
Aztán odamentünk a család többi tagjához, hogy találkozzunk velük is.
Majd leléptünk, és indultunk hazafelé.
Villamossal kellett elmenni a buszhoz, de mivel hétvége volt, és egyébként is csak pár megálló, gondoltam nem veszünk jegyet, minek az!
Odaértünk a megállóba, ahol is épp két ellenőr ácsorgott, és pótdíjat fizettetett néhány diákkal.
Így persze mindjárt más, hát a járművön vettünk jegyet a villamos vezetőtől, mert máshol nem lehetett.
Mint már írtam, az angyalok vigyáztak ránk.

A busznál ismét az a sofőr volt, aki elhozott minket. Persze már röhögtünk előre a történeten.
De ő is felismert minket, mert mire kimondtuk -felkészülten- hogy milyen jegyet szeretnénk, ő már ki is nyomtatta, és közölte, hogy most ő volt a gyorsabb. :D

Hát így volt ez a mi kirándulásunk.