Hideg volt, de szikrázó napsütés. 11-re értünk Aspan-hoz, hogy végre el tudjunk indulni.
Jól is indult az egész. Fainga beállította csodálatos navigációs rendszerét. Állomás: Eger belváros. Térkép persze nincs, hogy esetleg majd ha mégis gondunk lenne a navival, vagy egyáltalán csak szeretnék kalandozni, akkor legyen... Neeem, nincs. Sebaj, a navit bármire be lehet állítani, amit csak szeretnénk. Ehhez képes már a Budapestről kijutás is nehézséget okozott, mert jó gyerekhez illik, nem hallgatunk a nagyokra, mentünk a saját fejünk után, néni had mondja: újratervezés, újratervezés.
No, miután kijutottunk a városból, a spontaneitás varázsával eltelve jött a kérdés:-no, mi legyen? Gödöllőn nem kéne megállni, mert oda még tudunk menni. Jó, rendben.
Az elő OBI-nál Asapan felkiáltott, hogy úristen, ő ma muskátlit akart venni, mert kell az erkélyre. Mondtuk, jó, majd egész nap cipeljük a csomagtartóban. :D
Hatvannál úgy éreztük, hogy talán már szétnézhetnénk egy kicsit. Látnivaló? Kérdezzük meg a navit.
Találat: Zoltán kúria! Hát azt feltétlenül meg kell nézni, ilyen remek látnivalóval ritkán találkozik az ember. Navi beállít, indulhatunk is. Navi mondja: menj egyenesen 11 km-t.
Mentünk is volna, ha az az út nem lett volna valami borzalmasan kátyús. Kerülgettük jobbra, balra, de még így is belementünk néhány gödörbe. Csodálatos volt. Navi szerint megérkeztünk a Zoltán kúriához, de hát egy görög oszlopos házon kívül sehol nem volt semmi.
Hát, akkor kérdezzük meg. Amint leparkoltuk a kocsit, meg is tudtuk hol vagyunk. Versegre érkeztünk. A helyi lakosság UFO alászállásra gyanakodhatott, mert úgy néztek ránk.
Fainga kérésére lefotóztam egy buszmegállót, mert kis helyeske volt. Erre Aspan közölte: -Na, ezek az ablakból most azt figyelik, hogy mi kik vagyunk. Volánosok é, hogy a buszmegállót fotózzuk.
No, ekkor indultunk el a kocsma felé, mert kellett némi kávé. Négyünk közül egyedül Laci dohányzik, de ő is elég ritkán, inkább nem, mint ritkán. Szóval a benti dohányfüst vetekedett a pesti szmoggal...
Leültünk, megkávéztunk, én meg vettem magamnak a bátorságot megkérdezni, hogy ugyan mondják már meg, hogy melyik az a Zoltán kúria...Erre a pultos csaj elordította magát, hogy na, versegiek, akkor dugjátok össze a fejeteket. Egy elég ittas férfi aztán megmondta a frankót, persze ugyanaz az görög oszlopos épület lett az eredmény. De már nem mentünk be. Csináltunk pár képet, aztán usgyi tovább. Hideg volt!
Pár kép Versegről:
Persze most sem arra mentünk tovább amerre a navi mondta. Szegény folyamatosan vissza akart fordítani, majd egy idő után feladta, és újratervezett.
Egy kicsit el is kalandozgattunk furcsa kátyús és kanyargós utakon. Legalul majd láthatjátok a térképet... érdekes volt.
Helyszínek, ahol átmentünk a falun, de meg nem álltunk: Petőfibánya, Szücsi, Gyöngyöspata.
És megérkeztünk Gyöngyösre.
Ha már útba esik, nézzük már meg.
Gyöngyös címere így néz ki. Ezt fontos látni a következők megértéséhez
Na szóval. Ilyen remek kis címere van ennek a szép városnak. Ezt már láthattuk is a főutcán, vagy hol. Azt sem tudtuk hol járunk. Tehát. Egy épületre ki volt ez téve.
A téren az első dolog amit tettünk, Fainga és én belemásztunk egy Holdat ábrázoló szökőkútba lefotózkodni. A túloldalon meg ki gondolta volna, ott volt egy csillag is.
A tér másik végébe érvén párom-Laci felkiáltott és megkérdezte:
-Nézzétek is van egy kutya szobor, ez vajon miért került ide?
Fuldokolva kezdünk el ezen röhögni, mert a címer mindent elárult, de hát ki gondolta volna, hogy a tér tervezésénél felmerült ötletek és a címer mintázata között van némi összefüggés...
Arra volt még pár szobor, íme néhány kép.
Kicsit érdekes ábrázolású Szent István királyunk:
Meg még valaki: (elég sötét a kép... nem túl jól tudok fényképezni...)
Itt is megkérdeztük a navit, hogy tud e valami látnivalót. Ki gondolta volna, de tudott. Kíváncsiak lettünk egy kilátóra és egy molnárházra.
A molnárház Gyöngyössolymoson volt a térkép szerint, de miután odaértünk, csak egy ház volt, ráadásul zárva, tehát megint nem voltunk sehol... mentünk egy kicsit kocsival.
A kilátó viszont megvolt Mátrafüreden. Kocsival egészen a kilátó kapujáig mentünk, mert hideg volt, de mire felértünk én majdnem meghaltam. Alig 3 perc volt az út felfelé... noiszen, mi hősök vagyunk.
A nyelvem tényleg a padlót verdeste mire felértem. Nem bírom ezt. A fiúk persze gyorsak voltak...
Íme a képek:
Ezt a képet jól nézzétek meg. Odafelé, visszafelé annyiszor láttuk a Visontai erőművet, hogy oda legközelebb tuti benézünk.
Itt látszik, hogy mennyire hideg volt. Ott lógnak a kis jégcsapok a patak mentén. elég komoly volt.
Innen, mire kileheltük magunkat, elindultunk. A következő megálló Kisnána volt, ahol is megláttunk egy várat. Hát nekünk oda be kell menni.
Egyébként eddigre már baromi éhesek voltunk, de úgy voltunk vele, hogy majd találunk egy kis helyes éttermet, oda beugrunk enni.
Szóval, a vár:
Szerettünk volna bemenni, de kis nehézségekbe botlottunk az elején.
Ki volt írva, hogy a tájház második ajtajánál kell jegyet venni a belépéshez. Szépen odasétáltunk, majd láttuk, hogy az ajtón nagy betűkkel kiírva, hogy 13.00. Ebédszünet. Namármost akkor volt 15 óra körül. Be is volt az ajtó zárva. Nem baj, akkor megnézzük kívülről. Aspan-nal átsétáltunk a parkoló felé, ott csináltam ezt a képet:
Mire visszaértünk a többiekhez, addigra eltűntek.
Elindultak befelé, hátha fel tudunk mégis menni.
Fel tudtunk.
A múzeumba nem mentük be, de a vár külső részeit megnéztük. Nagyon jó volt. Én szeretem az ilyen helyeket.
Kisnána után elindultunk, hogy útszélén vagy valahol keresünk éttermet, és eszünk.
Közben elhaladunk néhány település mellett, majd abban maradtunk, hogy majd Egerben.
5 óra út után megérkeztünk a célállomáshoz, ahol a következők történtek:
Étterem keresés gőzerővel, közben helyi látványosságok gyors megnézése. Így pl bazilika, fenyő, főutca.
Ott találtunk egy kis hangulatos vendéglőt, beültünk. Tényleg kicsi volt. Pár asztal. A pult két oldalán a mosdó elég kicsi ajtókkal, kicsi helyiséggel... klausztrofób feeling. De azért volt hangulata, nagyon kedves kis hely volt. A kaja is isteni finom volt.
Én köztudottan wc mániás vagyok... biztosan valami genetikai degeneráió, de nekem mindenütt meg kell látogatnom a mosdót legalább egyszer. Itt is megtörtént. Nagyon kulturált volt, és azon a kis helyen is nagyon szépen el tudták rendezni a kellékeket. Néhány tükörrel dobták fel az előterét, hogy nagyobbnak hasson a tér.
Kaja közben nem nagyon volt beszédtéma, mert mindenki nagyon éhes volt.
Aspan valamennyire ismerte a várost, így ajánlott egy patinás cukrászdát. A Dobost.
Nagyon szép volt az egész cukrászda. Amióta Aspan ott járt, azóta megváltoztak kicsit a dolgok. A cukrászda sütije már nem olyan finom mint régen, ráadásul a szükségleteket sem egyszerű elvégezni. Történt itt az, hogy mindannyian rendeltünk egy sütit. Ketten kértek capuccinot, és egyedül Aspan kért ásványvizet. Miután leadtuk a rendelést én mentem a szokásos mosdó mizériámra. Amit persze nem sikerült véghezvinnem wc papír hiányában... Két wc volt a helyiségben, az ülőkén ilyen higiénikus zacskó, ami odébb csúszik új használat előtt. De wc papír... na, az nem volt. Viszont az egyikben volt három üres tekercs...
Amikor kihozták a sütiket akkor szóltam a pincérnőnek, hogy ugyan vigyenek már be a klotyóra valami használható eszközt... vitt!
Később visszamentem, a muszáj az muszáj... szóval visszamentem, és nagyon ügyesen be is rakott mindkettőbe egy-egy gurigát.
Ami meglepő volt, és szerintem gusztustalan, hogy az üres gurigából csak kettőt dobott ki, a harmadikra már biztosan nem maradt energiája..
Aspan szerint az egész cukiban minden nő egy megváltóra várt, mert amint hogy bevitte a papírt a csajszi, megrohamozták a wc-t a nők! :D Hát igen, mi már csak ilyenek vagyunk.
De a vendég miért nem szól, ha valami baja van? Nem mi vagyunk a személyzetért, hanem ők értünk.
Ebből is látszik, hogy az kis vendéglő mennyivel feljebb állt ezeken. Üdvözöltek minket, és nagyon kedvesek voltak. De visszatérve a cukira, úgy tudom, hogy az édes dolgok mellé automatikusan kéne hozniuk egy kis pohár csapvizet. Lehet, hogy naív vagyok, de a tapasztalataim szerint ez a normális. Igaz, Egerben még nem jártam. Itt talán más a helyzet.
No, summa summáron estére értünk Egerbe. Vacsoráztunk egyet, majd jöttünk haza! :D
Sötétben mentünk vissza a kocsihoz, és egy kicsit elmélkedtem, hogy milyen szépen lehet látni az utcáról is a csillagokat, nem úgy mint Bp-n.
Aspan erre megszólalt: Nem hiába, ezek itt mégis az egri csillagok!
Hazafelé kicsit bepunnyadtunk, de kissé el is fáradtunk.
Néhány helyen láttunk OBI-t, meg tescot, és ahány helyen megláttuk a MUSKÁTLI mindig téma volt.
Aspannal nagyon egy húron pendülünk elég régóta. Nagyon sokszor fordul elő velünk, hogy egyszerre ugyanazt mondjuk, vagy egyszerre ugyanazt gondoljuk, tesszük. Néha már ijesztően sokszor. A mai nap sem telt el másképp. 8 alkalommal mondtuk ugyanazt egyszerre!
A kirándulás után Aspan-nál kötöttünk ki, és még kártyáztunk kicsit, és csináltunk melegszendvicset.
Muskátlit nem vettünk! De csak azért mert a tescoban nem volt. Mert oda viszont beugrottunk hazafelé.
És végül Egerről néhány kép, és az útvonal, úgy nagyjából.
Jelszó: Muskátli
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése