Huh, véget ért a beteg időszaka a páromnak. Hál' Imhotepnek, végre! Már azt hittem, hogy sosem jön el ez az idő.
De eljött. Viszont eljött a szép idő is, és annak rendje és módja szerint kitalálta nekem az életemet a kedves!
Megvettük neki az éves horgászengedélyt, meg minden izét, ami ehhez kellett, így hát ki gondolta volna, de horgászni is szeretett volna. Éppen nem volt kivel, ezért mondta, hogy menjek el én vele.
Éééééén? Hát, na jó, persze, mindent érte. Elmentünk. Végül nem volt vészes, mert szeretek szép időben a szabadban lenni, csak ne kérje, hogy horgásszak, vagy segítsek, mert kontár vagyok, nem értek hozzá. Az, hogy nem fogott halat, mert a nagy szélben nem is nagyon lehet, őt jobban zavarta, mint engem. Én baromira elvoltam magammal, meg azzal a néhány kis halacskával, amit fogott. (kb négyet, de visszadobtuk, mert mittudomén miért).
Hát, ennyi történt az életemben, mert azóta meg dolgozgatom rendesen. Hamarosan hazautazunk a családomhoz, amit nagyon várok már, mert Karácsonykor láttam őket utoljára. Hiányoznak. Na, majd onnan írok.
Bár valószínűleg még fogok, mert van néhány képem, amit szeretnék felrakni ide.
Az úszási napjaimból is vannak még kis történetek, nem nagyok, csak kicsik, de vannak. Meg akkor majd felrakok néhány horgászós képet is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése