Pünkösd otthon

A szegedi kirándulás után jött a pünkösd.
Tesóm és a párja hivatalos volt egy kerti partira, hát gondolták ledobják nálunk a két kölköt.
Vasárnap reggel jöttek, és hétfőn távoztak.

Egész jól eltelt. Aspan is jól boldogult velük, és a gyerekek is jól viseltek bennünket.
Kitaláltuk, hogy elmegyünk a vasútállomásra kicserélni Aspan jegyét egy későbbire, mivel ünnepnapon két óránkét közlekedik szegedre busz.
A gyerekek örömmel láttak a feladatnak, hogy el kell vezessenek minket az állomásra.
Persze a keresztfiam rögtön mutatta is az utat, hiszen ő ezt tudja.
Tényleg ügyes volt, mert minden egyes rossz felé kanyarodás után közölte, hogy nem is arra kell menni.
Csak egy utcával mentük arrébb, mint ahogy Domika mondta.

Az állomáson, amíg Aspan vette a jegyet, Vivi odajött hozzám, hogy Domi egy hőőőős. Hiszen elvezetett minket az állomásra. :D Nagyon cukor volt.

Aztán irány vissza a Dédihez. Persze csak úgy, hogy előbb meglátogatjuk a fagyist.
Eddigre már Vivike is hisztis lett, mert nem aludt délután.
A fagyisig tiszta hiszti volt, hogy ő is tudja az utat, mutatná már nekünk.. megegyeztünk vele, hogy majd a fagyistól vezethet Dédiig.

Visszaértünk, majd Avatar nézés vette kezdetét.
Néhány momentumánál úgy kellett a leányzót felébreszteni, hogy nem alhat... majd este.
Szegényke, estére olyan hisztis lett, hogy anyucit követelte jó sokáig.
Mi meg hagytuk, majd megnyugszik.
Domikára nagyon büszke voltam, mert a fél órás hiszti alatt csak kétszer szólt a lányra, hogy "hagyd már abba" :D
Egész gyorsan eltelt ez a pár nap.
Hétfőn Aspan indult haza. Az ide felé útja is kalandos volt, és már szám misztikát gyakoroltunk a jegyekkel.
A 21-es kocsi 21-es székében foglalt helyet, majd kapott egy jegyet visszafelére a 21-es kocsi 42-es székére, amit ki kellett csernélni (ez volt a vasárnapi séta).



Kedden én is jöttem haza gyorsan, mert Rob hozta az ágyát. És szerettem volna ott lenni, amikor megérkeznek.
Épp csak, hogy sikerült.
Az eredeti cél az volt, hogy a 18.45-ös vonattal utazom haza, és akkor este Laci ki tud értem jönni az állomásra.
De cseréltem a jegyet.
A 14.45-ös vonattal indultam el Pestre, aminek alap helyzetből 17.07-re kellett volna érkeznie.
De ugye cseréltem a jegyet, minek utána az újon már más kocsi és ülés szerepelt.
A 21-es kocsi 42-es szék :D
Írtam Aspannak smst, hogy szerinte ez mit jelent, ha már számmisztika.
A következő sms-t írta:
"Azt jelenti, hogy át kell tenned egy későbbi IC-re a jegyet. Illetve annyira szerencsés leszel, hogy a hónap utolsó keddjén az IC (a második IC) nem fog késni 45 percnél többet, de cserében nem fogsz megázni az esti zivatarban"

Ezen jót röhögtem, mert még nem is említettem neki a jegy cserét.
Irtam is neki, hogy főleg, hogy tudja, már cserélt a jegyem.

Nem telt el 5 perc, jött a kalauznő, hogy el sem indul a vonat, minimum 35 percet fog késni, mivel volt valami baleset szatymazon. És egy autó azt hitte, hogy erősebb lesz a vonatnál.
Hát nem jött neki össze.

Fel is hívtam Aspant, hogy máskor legyen kedves és ne jósoljon.
A végén 2 órát késtünk.
Kőbányánál az infarktus kerülgetett, mert úgy zuhogott az eső, hogy azt inkább lehet vízesésnek nevezni, mint esőnek.
Láttam az ablakból, ahogyan az autósok reménykednek, hogy az autójuk kétéltű, és hogy nem tűnnek el valamely aszfalt lyukban.
Elő is vettem az anyukámtól kunyerált esőkabátot, hogy abban legalább nem ázik szét a csomagom.
Az út haladtával csökkent az eső mennyisége, így mire Zuglóhoz érkeztünk már csak egy esernyő volt a kezemben.
És Aspan jóslatának hála arra sem volt szükség, mert épp elkerült az eső.
3 perccel értem hamarabb haza, mint ahogy Rob megérkezett volna a szállítóval és az ággyal.
Az is bekerült a szobába, vasárnap költözik, hozza a többi cuccát, így júni 1-től családtag lesz :D
Már várom nagyn.

No, szóval így telt el a pünkösdöm.

Most pedig itt vagyok a depresszióban, mivel az egyik barátnőm elmegy a munkahelyemről, így már majdnem senki nem marad, akihez igazán kötődnék.
Igaz, már nagyon szeretnék munkahelyet váltani, de erre kilátás nem nagyon adódig.
Minden lehetőségre nyitott vagyok, biztos vagyok benne, hogy a sorsom irányít majd, és időben rám talál a lehetőség.