Instant. - 2010.04.28.

A tegnapi álmomat le kell írnom, mert annyira kétségbeejtően hülyeség, hogy azt már Freud sem tudja kimagyarázni.
Tehát:
Nagynéném lakására mentünk valahova vidékre. Beléptünk a házba, amelyikre közölte, hogy ez a régi ház, már nem nagyon használják. De bemutatta a gyerekei szobáját. Ez a rész kicsit értelmetlen, mert az elején takaríttatni akart velünk, aztán meg ott kellett volna aludni, de mindegy. Nem ez a része az izgalmas.
Kivitt bennünket a kertbe (tesómmal voltam) és ott láttuk a kutyákat. Játszottak.
Aranyos pincsi kutyák voltak. Odasétáltunk és játszottunk velük.
Aztán a következő kép, hogy otthon a három saját kutyával (ami igazából a való életben kettő) foglalkozunk. Egy németjuhász féle kutya, egy fehér nagyobb testű kutyuli meg egy kis pincsi fajta mutyuli volt ott.
Egyszer csak tesóm kiterített a földre 5 db -nem is nagyon tudnám mihez hasonlítani- állatot.
Szóval kirakta a földre őket. Kutyák megszaglászták, de tesóm arréb lökte őket. Mondta nekünk, hogy vigyünk lavórba vizet, meg kis kenyeret.
Nem értettük, de vittünk neki. Aztán a hosszú farkánál fogva megfogta a kis ugróegérnek kinéző csenevész valamit, és belelógatta a lavór vízbe.
Hirtelen lett belőe egy gömböc. Majd adott neki kenyeret és újra a vízbe lógatta.
Kihúzta, és ott volt egy kis szőrmók pincsi kutya.
Aztán rámnézett és mondta: Most mit bámulsz? Instant pincsi!

Nagyon beteg álom...