Egyik kollegámtól kaptam két ingyen jegyet az állatkertbe.
Gondoltam, hogy az egyik szabadnapomon el is mehetnénk oda. Így hát vasárnapra gondoltam, és fel is hívtam Aspan-t, hogy na, menjünk el oda. A telefonban nem tűnt túl lelkesnek, mondván ott sokan vannak.
Hát jó, akkor menjünk libegőzni. Nagyszerű, menjünk. Hívjuk Irawant is, ő már nagyon rég óta mondogatta már, hogy menjünk libegőzni.
Elindultunk hát libegőzni. El is értük a "felszállópályát". Gondolom mondanom sem kell, hogy annyian voltak ott mint az oroszok. Aspan persze fenn hangon kérdezte, hogy ki volt az az idióta aki libegőzni akart. 45 perc (erre nem emlékszem, pedig lemértük kb, majd a kommentekből kiderül) sorban állás után végre a pénztárhoz jutottunk, ahol egy kb kisegítős nő ült... A lényeg, hogy sikerült az egy útra való 3 db felnőtt jegyet megváltanunk.
A sorban állás ideje alatt Aspan sms-t kapott Julcsától, hogy este lesz e valami játékos parti, amire vissza is írta, hogy nem. És természetesen a válasz sem maradhatott el: Akkor pukkadj meg!
Hát ezen megint csak hatalmasat borultunk. De jók az ilyen közbe poénok, mert megédesítik az egész napunkat.
No, de ezk után fel is szálltunk a libegőre, és szépen romantikusan feljutottunk a tetőre.
Ott ettünk pár falatot.
Aspan evett egy kürtőskalácsot, mi pedig Irawan-nal egy-egy főtt kukoricát.
A sós kajára kellett inni valamit, hát a közeli kútnál próbálkoztunk, ahol is egy párbeszéd fültanúi voltunk. Egy férfi és egy nő. A férfi a nőnek: nyomjad már, nem ezért gyúrsz? (valahogy így hangzott, nem tudom pontosan) Próbáltunk rajtuk diszkréten röhögni, de annyira nem sikerült.
Szóval ittunk, utána meg kitaláltunk, hogy lesétálunk a turista jelzésen a gyermek vasútig.
Tekeregtünk, kavarogtunk, mire nagy nehezen kijutottunk a vadaspark nevű megállóhelyhez. A menetrendet megnézve láttuk ám, hogy ott biza május 1-ig nem áll meg a vonat... hát akkor irány egy másik megálló.
Egy aprócska kunkori mozzanattal visszasétáltunk a vasúti átjáróhoz, majd elindultunk szépen a másik megálló felé.
Ott már volt jegypénztár is. Bementünk, és mivel ez egy gyermek vasút, így egy gyerek fogadott minket a pénztárnál. Ügyes felnőttek módjára megnéztük a jegyárakat, és ki is volt írva, hogy felnőtt teljes: 700, felnőtt szakaszjegy: 500.
Ki is készítettük szépen a 3000 Forintocskánkat, mert nem volt 100 Ft nálunk, hogy majd odaadjuk a srácnak, aki csak nagy bociszemekkel nézett ránk, és nem értette, hogy miért raktunk ki elé ennyi pénzt. Ugyanis az történt, hogy csak az számít teljes jegynek, ami végállomástól végállomásig tart... az összes többi szakaszjegy. Így 1500-ból meg volt a jegyünk.
Édes volt a srác, látszott a szemében az "ezek hülyék" kifejezés. De tényleg nagyon aranyos volt, és abszolut tisztelet tudó.
Felültünk a vonatra, és szépen robogtunk vele.
-Update Irawan javaslatára:Hát igen, mit tagadjam, kissé elfelejtettem a doglot.
Elindultunk tehát a vonattal, látván sok szépet, és kellemest. Elszenderedvén a kellemes levegőtől azon viccelődtünk egymás közt, hogy hihi hamarost a vadaspark megállóhoz érkezünk, és újra láthatjuk a padot, ahova nem ültünk le várni, mivelhogy nem áll meg ott a vonat. És hihi mi lenne ha mégis megállna, tekintettel arra az aprócska tényre, hogy rengeteg az ember, gyerek, állat és különben is szép az idő.
És mit volt mit tenni, két ember üldögélt a padon a vadaspark megállóban. A látvány annyira lenyűgözhette a vezetőt, hogy épp készült megállítani a járművet, de mivel a nép alant a megállóban integetett, hogy nem kell, ezért mégsem kellett utunkat megszakítani.
Hát, tulajdonképpen nem kellett volna Szépjuhászné megállóig sétálnunk. Ezért kell annak a megállónak pukkadoznia. (mellesleg teljesen jó kis kirándulás volt az odáig)
Útközben megláttunk egy helyet, ahol emberek mászkáltak kötelekkel fákon, meg mindenütt... valószínűleg a következő túra arra lesz. Rettenetesen tetszett mindhármunknak az a dolog.
A végállomásnál átszálltunk a fogaskerekűre, aztán az V. kerület volt a következő célállomás.
Felújították az utcákat, tereket. És nagyon kíváncsiak voltunk rá.
Van ott egy szökőkút, aminek az volt az érdekessége, hogy ha közel mész hozzá, akkor a vízsugarak elmúlnak, és át lehet rajta menni. Tök jó pofa volt.
A kellemes időre és a vasárnapra való tekintettel rengeteg gyerek szórakozott ezzel a játékkal, amiért sokszor nem is lehetett látni semmiféle vízsugarat...
Szép kis kirándulás volt. Valószínűleg már a felére sem emlékszem, de majd korrigálnak a barátaim.
No, és akkor jöjjön néhány kép:
A vadasparki megálló.
Szépen elsétáltunk a megállóig, aztán vissza ugyanebben az irányba...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése