Az élet egy játék 2010.03.14.

A blogom kezdete óta kellett volna írnom arról a személyről, akinek tulajdonképpen magát a blogot köszönhetem.
Vele egy játékban ismerkedtem meg.
Tudni kell rólam, hogy az elmúlt években kicsit bezárkóztam, és nehezen találok új barátokra. Pedig az embernek szüksége van ezekre az angyalokra, különben megőrülne.
Nem olyan régen a kollegám ajánlott egy játékot, ahol akár egymagad is játszhatsz, de közösségi tag is lehetsz. Hát regisztráltam. Gondoltam ilyen mászkálós stratégiás játékról lesz szó, ezért belekezdtem. Nem volt egy nagy élmény, ami azt illeti. Mire megérkeztem, addigra a hangulat alább hagyott, a várost is kiépítették már a bent lakók, így maradt a kalandozás, ami nem nagyon kötött le. Őszintén szólva nem hittem, hogy mégiscsak örömöt fog nekem okozni ez a játék.
Mivel sok ember csatlakozott ehhez a játékhoz, ezért több világot hoztak létre, hogy minél többen elférjünk. És ekkor csatlakoztam én az épp újonan megnyitott világba. Találtam egy szimpatikus kis várost, amelybe szerettem volna csatlakozni. Ott azt mondták, hogy egy másik városban nagyobb szükség lenne rám, ígyhát egy másikhoz csatlakoztam először. Ott ismertem meg Foxit, aki tulajdonképpen nagyon sokban hatott rám, hogy megíródjon ez a blog. Sajnos nem beszélgettem még vele túl sokat, ezért vannak még hiányosságaim a tulajdonságait illetően. Szóval a megismerése még várat magára, de nagyon remélem, hogy sikerül közelebb kerülnünk egymáshoz.
Nagyon jó fej, és őszinte, ami nagyon fontos, hiszen az internet világában, -ami alapjában véve is elég személytelen- nem könnyű önmagunknak maradni!
Nemsokkal később átmentem abba a városba, ahová eredetileg terveztem menni, és ott tényleg úgy érzem magam, ahogy már nagyon régen a való világban. Kinyíltak előttem a lehetőségek.Lehet azt mondani, hogy nincs értelme így ismerkedni, így kapcsolatot tartani, hiszen mégsem látjuk egymást, nem hihetsz másoknak. De én hiszek benne.
Annak idején, amikor ide költöztem, akkor is a neten keresztül ismerkedtem. És -mai fejjel is- bátor voltam, mert eljöttem úgy otthonról bulizni, hogy azt sem tudtam, hogy kihez jövök. Csak bíztam magamban, bíztam az ember ismeretemben, és nem csalódtam. A mai barátaim többsége abból a körből került ki, akiket annó a chat-en megismertem.
És most megint itt tartok, ami emlékeztet akkori önmagamra. Ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel várom a percet, hogy azokkal az emberekkel beszélhessek a játékomban, akiket úgy megkedveltem.
Én nagyon tudok szeretni. És nagyon szeretek is szeretni.
És hihetelen bár, de igaz, akiket megismertem mind őszinte emberek! Őszintén adják magukat. Ugyanakkor mindegyiküket, köztük magamat is sajnálom egy kicsit, mert ha csak egy kicsit is nem hallgatunk az ösztöneinkre nagyon sok veszély leselkedhet ránk. Nagyon nagyot lehet itt csalódni. Én mindenesetre bízom bennük, mert az ösztönöm, és az emberismeretem ezt súgja.
És biztosan idő kell ahhoz is, hogy ezek az emberek az életben is találkozzanak, de ÉN magamra fogom vállani a szervezést, mert minden lében kanál csajszi vagyok. És úgy érzem, hogy ennek a többiek is örülni fognak. És akkor nem csak virtuális barátként, hanem igazi, vérbeli barátként is tekinthetnek, tekinthetünk egymásra. Nem beszélve arról, hogy egy olyan társaságba csöppentem bele, ahol voltak már régről összeszokott tagok. És még ők sem találkoztak az életben.
Úgy hiszem, hogy nincsenek véletlenek, ezért mindent el fogok azért követni, hogy lebalább ennek a magnak a tagjai is találkozhassanak. Tartozom nekik ennyivel.
Tervem még nincs, de az elhatározás megvan.
A móttóm pedig:
Az ÉLET játék, hát játszd!
Az ÉLET érték, hát vigyázd!
Az ÉLET szép, hát nézzed!
és Az ÉLET élet- éljed!!