Néhány nappal ezelőtt délután lefeküdtünk kicsit aludni. Mert ugye a párom beteg, neki fekvés kell. De ha nem akarom felébreszteni, és zörögni, akkor max én is csak aludni tudok. Nohát, így lepihentünk kicsit.
Nyitott ablaknál, mert nagyon szép idő volt. Egyszer csak egy kis harmonikaszó hallatszott fel hozzánk. Kinéztünk az ablakon, és tényleg, egy igazi harmonikás állt az ablak alatt, és valakinek játszott. Vagy csak úgy, mert jól esett neki.
Hát, őszintén megmondom, hogy nekem is nagyon jól esett. Kellemes zene volt, nem tartott túl sokáig, és tolakodó sem volt.
Egy régi emléket hozott fel.
Annak idején volt egy barátom, aki fergetegesen jól játszott harmonikán, és amikor a kis zenekarunkkal külföldi zenélésekre indultunk, nagyon sokat játszott nekünk.
Nagyon szerettem azt a srácot. Nagyon jó barátok voltunk. Sajnos elsodort egymástól az élet, és ma már, ha találkozunk, nincs közös témánk túl sok. Mindig nagyon örülünk egymásnak, de mindkettőnknek megvan már a saját útja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése