Oscar 2010.03.17.

Az elmúlt két napom sem volt eseménymentes.
Esküszöm, hogy veszek egy diktafont, mert ezeket az estéket nagyon könnyen félre lehetne magyarázni, amiket mi tartani szoktunk.

Március 15.

Csodaszép nap, alvással leginkább. Ki kell pihenni a melós napokat. De este!!! Este játék volt Aspan-nál.
Nem volt egyszerű ez az este sem. Ott voltak: Irawan, Aspan, Laci, Krisz, Rob, és én!
Ezt az estét nem is tudom elmondani. A lényeg, hogy az elejétől a végéig sírva röhögtünk. Egy lényeges dolog van, mert talán a jövőben fontos információt fog hordozni.

Aspan-nak nem rég volt a névnapja, ezért ajándékot kapott tőlem. 6 db dobókockát, mert neki nem volt még olyanja, és sűrűn játszunk kockákkal is. És mindig mi visszük. De ha elfelejtjük, akkor legalább lesz Aspan-nál.
Erre Krisz is mondta, hogy neki is nemrég volt, és poénból Aspan megkérdezte, hogy Ajtony e a neve. Ami vicces volt, mert a rákontrázás jött, a 14-ei névnap Matild!!! No, ettől kezdve szegény Kriszt Matildozni kezdte a társaság.

Elfogyott pár üveg bor, talán ennek is köszönhetőek a vicces történések, minden esetre én nagyon jól szórakoztam.

Március 16.

Oscar napot tartottunk Rob-bal. Vagyis csak szerettünk volna, de nem sikerült teljesen, mert kicsit későn értem oda hozzá. Ezért csak az All about Steve, a Blind Side, és az Up felét sikerült megnéznünk.
Az Up felénél viszont megérkezett Aspan és Irawan is. Gondoltuk, amíg hazaér Krisz játszunk egy kis kártyajátékot.
Azt tudni kell, hogy előző este azon poénkodtunk, hogy megyek Rob-hoz, és a kanapét majd jól összeszexeljük, vagyis hát talán mégsem a kanapét, mert annak kiesős a lába..
Szóval mikor odaértek a srácok, mondtuk a kanapéra, hogy ez az a bizonyos lábkitörős ülő alkalmatosság. Ezért vigyáztak.

A rikiki játékhoz 4 ember kell, és jó, ha nem egymás mellett, hanem az asztal négy oldalán ülnek a játékosok. Így történt az, hogy a kanapén ült Aspan, az asztal egyik szélén én, a másikon Irawan, és túloldalán Rob.
Osztás körül lett egy hatalmas nagy reccsenés féle, és Irawan eltűnt az asztal alatt. A fotel első két lába kitört. Hát gondolom mondanom sem kell, hogy kitört a röhögés. Ezt telefonon elújságolta Rob Krisznek, aki nem igazán akarta érteni, hogy mi is van, de amikor hazaért, a saját szemével is tapasztalhatta, hogy kedvenc fotelének annyi! Hát, mi csak törni zúzni tudunk, az már biztos.
Aztán játszottunk a Solo kártyával, és az is jó volt.
Esküszöm, hogy csomó olyan dolog történt, amit meg szerettem volna írni, de kiment a fejemből.
Tényleg veszek egy diktafont :D Most már biztos. (vagy csak simán jegyzetelni kéne, mint az Egri kirándulásnál)
Ma meg úszni voltam Petivel. Nagyon jól esett, de hát ezt minden egyes alkalommal leírhatnám.
Megint láttunk mókust, nagyon cuki volt, ott trónolt felettünk a fán! :D